Előre bocsátom, hogy a mai nap sajnos rendkívül kevés időm jutott a Világbajnokságra, tulajdonképpen az eredmények és egy-egy elcsípett képfoszlányon kívül sok információm nincsen. A legtöbbet a Japán-Kamerun mérkőzésből láttam, meg is állapítottam magamban: Japánban bizony nyerni tanítják a játékosokat, nem csak futballozni.
Egy pillanatig sem volt esélyesebb Japán(sőt!), nincsenek nagyobb klasszisaik, nem játszanak erősebb bajnokságban a játékosaik(bár a japán J-Leageue-et nem követem figyelemmel...), a taktika azonban nagyon ült-a szerencsével karöltve.
Míg Japán csapatként funkcionált, addig Kamerun egyénieskedett, és Samuel Eto'o személyén kívül sok esélye nem volt a gólra-még akkor sem, ha a hajrában bődületes kapufát láthattunk tőlük.
Eto'o eddig úgy tűnik, hogy hiába motivál(mint ismeretes, mérgdrága órákkal lepte meg a csapattársakat...), hiába szántja fel a pályát, az afrikai betegség újra kijön Kamerunon: képtelenek összpontosítani, és a szervezett csapatok védelme ellen megremegnek a lábak. Pedig nem Olaszország állt be taktikusan, "csak"Japán.
Kíváncsi is leszek, hogy meglesz-e a nagy áttörés Afrikának, bár személy szerint arra tippelek, hogy a legnagyobb örömük a hazai rendezés lesz. Nyilatkozhat bármit Pelé, vagy egyéb szakértők, sportdiplomaták, fegyelmezetlen játékkal, gyenge kapusteljesítményekkel esélyük sincs eredményt elérni.
Holnap Eleféntcsontpart azonban rögtön rámcáfolhat Afrikát illetően, Portugália ellen mindenképp érdekes összecsapást vívhat majd, mára pedig már csak az alvás marad...
Aki még éjjel olvassa, annak jó éjszakát, aki már nappal, annak jó reggelt, szép napot!
