Spanyolország hozta a kötelezőt, Chile 1-0-ra legyőzte Svájcot, így ha Spanyolország 1-0-ra veri Chilét az utolsó fordulóban, és Svájc nyer Honduras ellen, akkor sorsolnak... De nem ez volt a nap témája, hanem kis csapatom, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság bukása.
Csak álltam a gép előtt, és néztem...
Kikaptak a szerencsétlenek...
Portugáliától, a világ legcéerebb válogatottjától...
Normál esetben ennek örültem volna, hiszen Portugália nemrég még szerethető csapat volt.
Ki ne emlékezne a 2000-es Európa Bajnokságon az Anglia elleni fordításra(gólszerzők:Figo, Joao Pinto, Nuno Gomes), vagy a nyolc közt Nuno Gomes duplájára Törökország ellen?! Utána az elődöntőben szintén emlékezetes marad Abel Xavier kezezése a hosszabításban, amiből Zidane a vége előtt pár perccel megszerezte tizenegyesből az aranygólt...
Micsoda csapat volt!
Aztán jött 2002, mindenki várta a nagy kiugrást, jómagam már szinte szerelmes voltam a csapatba. Csalódás a csoportkörben, ráadásul Pauleta végérvényesen megjelent a csapatban, akit sosem kedveltem, de eltűrtem. Mert akarta a sikert, mert igazi portugál volt, aki kitette a szívét, lelkét a csapatért.
És végül a nagy csalódás... 2004. A hazai rendezésű EB. Megkezdődött a hanyatlás. Megjelent a csapatban Cristiano Ronaldo, a kispadon Scolari, és hozta a honosított braziljait. Az ember ugyanakkor még bízott benne, hogy a Nagy Generáció az utolsó nagy tornáját hazai pályán megnyeri. Megintcsak Nuno Gomes szerezte a mindent eldöntő gólt Spanyolország ellen, azonban Scolari méltatlanul keveset játszatta. A nyolc között felejthetetlen mérkőzés Anglia ellen, hibátlan Rui Costa gól a hosszabbításban, a büntetőpárbajban pedig "panenkázó" Postiga, és csupasz kezű Ricardo, megspékelve egy nézőriogató Beckhammel... A négy között Hollandia kipipálva!
De minderre ma már csak mi emlékszünk, focidrukkerek. Az átlag emberek Görögország fényes diadalára emlékezhetnek, Hariszteasz szép fejesével, Ricardo nagy hibájával. Akinek élesebb a memóriája, az emlékszik Cristiano Ronaldo hiszti rohamára, és már akkor láthattuk: képtelen a nagy feladatokban oroszlánrészt vállalni.
Azóta nem lehet őket úgy szeretni. 2006-ban és 2008-ban még néhány régi nagy név miatt szorítottam nekik, persze főleg Nuno Golos miatt érdemelték ezt ki tőlem, mára azonban az elbrazilosított, céerített banda lettek.
Kiveszett a Nagy Generáció öröksége.
Korea, nektek pedig "Viszlát!", és tiszta szívemből kívánom, hogy Kim Dzsung Il legyen könyörületes veletek!
어서 한국!
