Szomszédok. Leginkább velük foglalkoztam a mai nap. No, nem Vágási Feri, vagy Etus körül forogtak a gondolataim, hanem a szomszéd országok szereplésén...
Tulajdonképpen szép nap volt ez a mai. Szlovákia gyakorlatilag búcsúzott, Cristiano Ronaldo csak hisztizni tudott, Korea helytállt, Kassai Viktor pedig szinte hiba nélkül levezette élete első világbajnoki meccsét.
Részemről szebb meccsnapot elképzelni sem tudok.
Pedig nem minden indult így. Az Új-Zéland-Szlovákia mérkőzés 50. percében Vittek megszerezte azt a gólt, ami Szlovákiát egy történelmi mérkőzésen újabb történelmi esélyhez segítette: Szlovákia történetének első Világbajnokságán negyven percet kellett volna kihúznia, hogy a továbbjutás küszöbére kerüljön.
Folytak el a percek, Szlovákia egyre közelebb került a nagy esélyhez, a kommentátor pedig már bölcselkedve összegzett, és megfogalmazta, amit a mezei szurkoló is magáénak érzett: "de szép lenne, ha egyszer mi is ilyen siker közelébe kerülnénk!"...
Ekkor pedig jött a nap fénypontja: a 93. percben az új-zélandi hátvéd, Reid a kapufát is érintve a hálóba juttatta a labdát!
Talán kevés magyar szurkoló tudott csendben, kárörvendés nélkül a fotelben maradni, a legtöbben inkább öntelten megállapítottuk: Szlovákia sem jobb nálunk, Új-Zéland ellen sem tudnak nyerni...
Hiába Skrtel, Hamsík, vagy Vittek, a Szlovákok nagyon beragadtak a rajtnál, és szinte biztos, hogy már nem lesznek elégedettek az elért eredménnyel.
Pedig ők ott vannak a Vébén, képviselhetik a "nemzetüket", és valószínűleg sokkal több szlovák adidas mez fogy most, mint magyar...
Az első körben a szomszédok közül Szlovénia nyerni tudott, Szlovákia döntetlenezett, Szerbia pedig veszített.
Na erre mit mondana Vágási Feri?
