Ha La Fontaine tanítványa lennék, most büszke lenne a címadásomra a Mester, de nem kételkedem, hogy irodalomtanárom, Rohály János keble is büszkén dagad, ha véletlenül a széjnótuvuvuzela oldalra veti a gúgl.
Tisztában vagyok azonban vele, hogy a Tanár Úr mégsem mozog ilyen pórias blogok körében, bár nem tudhatom, hogy az irodalom iránt érzett alázatos szeretet, vagy a nyári szabadság élvezete-e nagyobb elrettentő erő számára, hogy szerény kis blogomat olvassa, így ha szabadidejében mégis idetalálna, akkor egy kis magyarázatot készítettem számára(vázlatosan, ahogy illik...), hogy a mai nap alapján miért is ne szurkoljon a Nationelfnek, ha élvezni akarja a Világbajnokságot:
1.Klose: Bolond fickó, két felesleges, és kockázatos szabálytalanság, harminchét perc alatt piros lap. Nem túl jó mérleg, fájhat a feje emiatt...
2.Podolski: Elrontott büntető, dekoncentráltság, ilyet egy igazi német nem csinál, pláne nem emberhátrányban.
3.Joachim Löw: Nem hozta el Kuranyit, feleslegesen erőlteti Podolskit, Toni Kroosnak pedig nem adja meg az esélyt, hogy ebben a káoszban rendet tegyen.
Ez ugyan csak három pont, Tanár Úr, de higgye el nekem, hogy nagyon sok múlhat ezeken a Vébén, ha a következő meccsekre nem rendezi Németország a sorait...
Persze aki olvasott az előző német meccs után is, az tudja, hogy a múltkor nem győztem dícsérni a németeket, ez ma azonban meglepően gyenge volt. Az önbizalmukról most mégsem tennék messzemenő következtetéseket, hiszen ez pont egy olyan kudarc volt, amit meg lehet magyarázni.
Sőt, ez pont olyan kudarc volt, ami nem is volt igazi kudarc, inkább egy pechszéria teljes kiteljesedése egy nap alatt...
Ellentétben Angliával(Háromoroszlánosok), akik Algéria(Sivatagi rókák) ellen ismét tanácstalanok voltak, és én, akik a Vébé előtt a favoritok közt emlegettem őket, egyre kíváncsibban várom, hogy mikor indul be a szekér.
Amikor a Mundial előtt elkészítettem egy szimulációt a torna lehetséges végkimenetelét illetően, akkor Angliát csak Spanyolország tudta megállítani a döntőben. Ez nem jelent sokat, de engem ezek után mégis meglep, hogy ilyen keservesen kezdenek neki a dolgoknak...
Tovább borzolhatja a kedélyeket Wayne Rooney hegyes nyelve, az értelmi képességeiről kevésbé ismert labdarúgó ugyanis meccs végi kirohanásával tulajdonképpen kihívta a csapat ellen a köztudottan kíméletlen angol sajtót.
Érdekes lehet ilyenkor elképzelni, hogy mondjuk Frank Lampard, vagy Stevan Gerrard, azaz a magasabb intelligencia hányadossal rendelkező játékosok mit gondolnak társukról?
Vajon zárt körben elmagyarázzák neki, hogy mi lenne a helyes viselkedés?
Esetleg kiállnak nyilvánosan társuk mellett, és így saját presztízsüket is kockára teszik?
Ezeket a kérdéseket érdemes megválaszolni magunkban...
Természetesen nem Önnek, Tanár Úr, hiszen már az is megtiszteltetés, ha blogomat olvasta...
...ha egyáltalán olvasta...
