A résztvevő országok szurkolói felfokozott hangulatban várakoznak, a játékosok elutaztak, és életük egyik legnagyobb lehetősége előtt állnak, de még Sanyibá' a kocsmában is dupla adag sört rendel ilyenkor, hiszen kezdődik a Vébé.
A Magyar csapat tagjai felsorakoznak a kezdőkörbe, újra szól a Magyar Himnusz, 1986 június 9.-e óta először a Világbajnokságon. A kamera végigmegy mindenkin: Babos-Bodnár,Juhász,Vanczák,Halmosi-Gera,Hajnal,Buzsáky,Dzsudzsák-Huszti-Torghelle. A kispadon mutatják a büszke Koemant, a mátyáskirályos arcélű Aczél Zolit, a cseréket. Beleborzong az ember...
Laliiiiii! Ébresztő, ez egy blog, agyadra ment a virtuális világ! Itt a valóságról kéne írni!
Szóval megigazítva a csipákat a szememen, még a szép álommal a fejemben leülök a gép elé. Csak ennyi jut eszembe:
Egyes nemzetek éveket várnak rá, mások évtizedeket, de amikor kinn van a csapat, akkor már senkit nem érdekel, hogy mióta nem voltak a világelitben, és mennyi fájdalmas kudarcot éltek meg. Nem érdekli őket, mert most megérkeztek a Menyország kapujába.
A szomszédból kijutott Szlovákia, Szerbia, Szlovénia, megint jutott sikerélmény a Kárpát-medencébe, és megint nem ide. Mi megkaptuk a szokásos peches gólt, most Zlatan Ibrahimovictól, a magyar csapat pedig szokás szerint széthullott, és megint filózhatunk Mexikón, meg hogy kellett-e a tészta, vagy sem.
Abban azonban a tésztapártiak is egyetértenek az ellenzőkkel: Magyarország képtelen jelenleg kijutni világversenyre, ami kudarc. '98-ban megláthattuk, hogy még a pótselejtezőn égetni magunkat sem éri meg, most pedig már az ember meg sem lepődik a selejtezős 4. helyezésen.
Megszoktuk...
Nélkülnk rendeznek újra Világbajnokságot, szurkolhatunk újra más nemzeteknek, de ott már senkit nem érdekel annyira, hogy tésztát esznek, vagy sem, nem tudjuk úgy értékelni, amikor sírva rohannak a kamerához a győztes gól után, és megkockáztatom, hogy a meccsek éjszakáján egy magyar városban sem lesz karnevál.
Nyugodt szemlélők leszünk újra, de mégis várjuk, hogy elkezdődjön! Mert imádjuk a futballt, imádjuk, amikor nemzetek csapnak össze, amikor köznapi emberek válnak hősökké.
Mert focidrukkerek vagyunk...
